Kedvenc verseim Papp Jánostól
Metszetek (86)
Üres akna a világ
mióta NEM VAGY benne.
Hol keresselek,
Ha mindenütt voltam már…?
El kell, hogy felejtselek,
de temetőlelkem melyik
sarkába temesselek,
hogy ne találjalak rád?
Emlékszel még? (ciklus)
Metszetek (59)
Emlékszel?
Fodrozódott a víz.
Emlékszel?
Milyen hideg volt?
Összehajtom ezt a napot,
Mint egy hófehér rajzlapot.
Tenyered arcomra
simította a Napot.
Metszetek (60)
Emlékszel?
Tűzijáték fényei égtek.
Emlékszel?
Melyik vállamra
hajtottad fejed?
Üvegpohárba öntöm
az éjszakát.
S mind látták
akik akkor ott voltak:
Szemed szemembe
égette a holdat.
Metszetek (61)
Emlékszel?
Éjszakába mártottuk egymást.
Emlékszel?
Hogyan ragyogott szemünk
az éj sötétjében?
Tenyérnyi augusztus
simult a kézbe.
Csillagokat markoltunk
egymás zsebébe.
Metszetek (62)
Emlékszel?
A kis Kéz.
Emlékszel?
Mennyire szerettem?
Ennél egy sokkal nagyobb
Világ is elférne
Aprócska kezedben.
Metszetek (63)
Emlékszel?
A vasútállomás
Felé vezető fasor.
Emlékszel?
Először mikor néztél rám?
Szemembe hullva
Végleg ott maradt ez a
Világporban úszó
Könnyű délután.
Metszetek (64)
Emlékszel?
A buszra vártam.
Emlékszel?
Mennyiszer késve érkeztél?
De nem lehetett
olyan hideg a tél,
hogy ne vártalak volna én.
Metszetek (65)
Emlékszel?
Este mindig átöleltél.
Emlékszel?
Milyen nyugodtan
aludtunk el?
Csak szólj.
Még mindig átölellek,
hogyha kell.
Metszetek (66)
Emlékszel?
Egymás szemébe néztünk.
Emlékszel?
Hogyan jártunk kéz a kézben?
Egymás szemében ragyogtunk.
Én a Tiedben, Te az enyémben.
Metszetek (67)
Emlékszel?
Az ablakban könyököltél.
Emlékszel?
Milyen lágyan integettél?
Felnéztem hozzád s Te nevettél.
Örökre ablakodba kereteztél.
Metszetek (68)
Emlékszel?
A kis gödröcske
az arcodon.
Emlékszel?
Hányszor megcsodáltam?
Legszívesebben
abban éltem volna én.
Még hittem a csodákban.
Metszetek (22)
Újra tél.
Újra karácsony fényei gyúlnak
a kopott utcákon.
Újra ünnepek.
Még most sincs itt velem senki,
csak áttetsző szellemek
lengetik bennem
a fátyolos emlékképeket.
Metszetek (75)
Itt állok életem vakvágány,
Ingó talaján.
Fázó tekintetem a ritkult égbe
már rég elveszett.
Széttárt kezekkel száll belőlem
néma kiáltás:
Ha akarsz: - engedj el!
Ha tudsz: - vigyázz rám!
Metszetek (80)
Az ablak mögül
nézem a várost.
Csak elmozdult helyeid
üres lépteit látom.
Tudom.
Még holnap sem leszel itt:
A tegnapot várom.
Metszetek (158)
Elindultunk egy úton,
de egyedül maradtam.
Fáztam és nem öleltél.
Azóta bolyongok
ez érthetetlen súlyú szavakban:
„örök csavargóvá tettél.”
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Ezek a gondolatok egy emberke szerelmi érzései vágyai nagyon Tuti..
pekek@freemail.hu
(Lali, 2009.02.12 15:39)